EGY CSIPETNYI
HOLLYWOOD
"Jegyet váltottam
a legnagyobb showra
a holdfény peremén"
"Végig a körúton,
a járdán és a villamoson
mindenkiben szól a jazz."
"A varázsige lüktet benned:
Lépj a holdra fel!
Számolj háromig Gatsbyékkel"
"Nyakláncra fűzött ígéretek,
miket nem mondhattunk ki,
Holnapra így lesz egytől-egyig
sarokba dobva mind..."
"Mr., ma is későn érkezett!"
"Párizs a fény,
Párizs a szenvedély!
Örök szerelem,
amely soha véget nem ér..."
"Ha a tűsarkam koppan,
a férfiszív dobban"
EGY CSIPETNYI HOLLYWOOD
Nem kell vágynod a rivaldafénybe,
Ha inkább árnyékban élsz.
Én jegyet váltottam a legnagyobb showra
A holdfény peremén.
Az álomgyár máris hellyel kínált
A vágy kopott villamosán,
S egy apró csillagot ígért fenn
A Hírnév Sétányán.
Gyémántpor és csillogás, az édes élet vár!
Villanásnyi boldogság az utca napos oldalán.
A vásznon Greta Garbo és a Monroe
Még mindig a sztár,
De egy csipetnyi Hollywood nekem is jár!
Egy hangosfilm biztos kasszasiker,
A limuzin hétkor vár.
A sárga úton áthaladva
Fényárban úszik a plázs…
Forgatás után koktélparti,
Majd a hajnal elkísér.
A Kék Angyal mindenkit megbabonáz,
Ma újra színre lép!
Gyémántpor és csillogás, az édes élet vár!
Villanásnyi boldogság az utca napos oldalán.
A vásznon Greta Garbo és a Monroe
Még mindig a sztár,
De egy csipetnyi Hollywood nekem is jár!
A sarkon túl a Tiffanynál
Lassít egy kabrió,
Óriásplakáton hirdetik
A Római vakációt.
Fred Astraire megint táncra kér,
Nem baj, ha bőrig ázunk majd,
A vihar úgyis elvonul,
Örökké sosem tart.
Gyémántpor és csillogás, az édes élet vár!
Villanásnyi boldogság az utca napos oldalán.
A vásznon Greta Garbo és a Monroe
Még mindig a sztár,
De egy csipetnyi Hollywood…
Egy csipetnyi Hollywood…
Egy csipetnyi Hollywood...
Nekem is jár!
PÁRIZS
A bőrönd kész, a taxi a ház előtt vár
Néhány óra még és látom a fény városát
A Notre Dame csodás képe tárul elém
Édes virágillat száll a Champs Élysées-n
Egy kis lokál, aranyló félhomály
A harmonikás egy sanzont játszik a Szajna partján
Párizs a fény,
Párizs a szenvedély!
Örök szerelem, amely soha véget nem ér
Párizs a fény,
Párizs a szenvedély!
Egy kósza dallam, mely mindig csak az enyém
A Moulin Rouge malma is lassabban jár
Pukkan a pezsgő, csillan a holdfény Eiffel tornyán
Coco Chanel egykor a Ritzben lépkedett rég
Francia sikk, egy croissant a park lágy ölén
Későre jár, egy dal a szívemhez száll
Velem marad a sok emlék, mely csak álom volt tán
Párizs a fény,
Párizs a szenvedély!
Örök szerelem, amely soha véget nem ér
Párizs a fény,
Párizs a szenvedély!
Egy kósza dallam, mely mindig csak az enyém
Paris, je t’aime, Paris, je t’aime, Paris, je t’aime
Paris, je t’aime, Paris, je t’aime, Paris, je t’aime
Későre jár, egy dal a szívemhez száll
Velem marad a sok emlék, mely csak álom volt tán
Párizs a fény,
Párizs a szenvedély!
Örök szerelem, amely soha véget nem ér
Párizs a fény,
Párizs a szenvedély!
Egy kósza dallam, mely mindig csak az enyém
Paris, je t’aime, Paris, je t’aime, Paris, je t’aime
Paris, je t’aime, Paris, je t’aime, Paris, je t’aime
Paris, je t’aime, Paris, je t’aime, Paris, je t’aime
Paris, je t’aime, Paris, je t’aime, Paris, je t’aime
SMARAGD ÓCEÁN
Fények és csillogás,
Nem érdekel semmi más...
Felröppent a hír, a nagy szenzáció:
A legszebb gyémánt a városban pont látható.
A pletyka szárnyra kél, terjed, mint a szél,
A nyüzsgő tömeg nagy csodát ígér.
Néhány régi arc épp tervet készít,
A csapat újra összeáll,
Ez lesz majd a végső nagy dobás!
Nem kérdés, ez tény: a kincset el kell hozni –
A Smaragd Óceán nem ócska holmi.
Nézed, csak nézed, és még most sem érted,
Egy kődarab ily sokat hogy érhet!
Nézed, csak nézed, egy nap utolér a végzet,
Szabadulást így soha nem remélhetsz!
Mire éjfélt üt az óra, minden készen áll,
A tolvajbanda csupán egy jelre vár.
A tét most nem kevés: egy tündöklő öröklét!
Kockára téve bármit a csinos kis kőért!
Roham, futás, menekülés -
A briliáns álca mit sem ér,
Ha a főnök úgy dönt, előbb lelép!
Úgy történt ez, mint a régi filmeken:
A drágakőnek hűlt helye és a remény köddé lett!
Nézed, csak nézed, és még most sem érted,
Egy kődarab ily sokat hogy érhet!
Nézed, csak nézed, egy nap utolér a végzet,
Szabadulást így soha nem remélhetsz!
Fények és csillogás,
Nem érdekel már semmi más
Csak fények és csillogás,
Nem érdekel már semmi más
Nem érdekel már semmi más,
Nem érdekel már semmi más
Nézed, csak nézed, és még most sem érted,
Egy kődarab ily sokat hogy érhet!
Nézed, csak nézed, egy nap utolér a végzet,
Szabadulást így soha nem remélhetsz!
Nézed, csak nézed, és még most sem érted...
Nézed, csak nézed, egy nap utolér a végzet...
GATSBY ÁLMA
Egy szóval kezdődött minden,
Velünk volt jelen, s jövő.
Minden álmot újraírtunk,
Nem számított tér, s idő.
Ott volt minden utcasarkon,
Minden néma háztetőn,
Átszínezte az égboltot,
A langyos, sós levegőt.
A suhanó szél elvitte,
Messzire kergette őt.
A gramofon azóta játssza
Ezt a végtelen, bús keringőt.
A suhanó szél elvitte,
Messzire kergette őt.
A gramofon azóta játssza
Ezt a végtelen, bús keringőt.
Nem maradt semmi másom,
Ez a pillanat csupán enyém,
És újraképzelem százszor
Mindazt, mi elveszett rég.
Még egyszer, utoljára nézz rám,
Akkor is, ha fáj!
Ez a kölcsönkapott élet maradt,
Egy villanás miénk talán…
A távoli horizont kékül,
A tengeren játszik a fény.
Egy suttogás elég, hogy elhidd,
Lehet minden újra szép.
Látom, hogy táncol a zöld fény
A hullámzó víz tetején,
Ahogy a móló végében állunk,
Gatsby és én.
Ahogy a móló végében állunk,
Gatsby… és én.
A TŰSARKAM KOPPAN
Ha a tűsarkam koppan, a férfiszív dobban
Nincs más, mire jobban vágyom én
A parfüm is robban, s egy szikra fellobban
Benned titokban, tudom én
Meg volt már írva, hogy ez lesz a vége
Nem lesz folytatás
Azt kérted sírva, hogy ezt a harcot
Játsszuk még tovább
Észérvek jöttek és hulltak a könnyek
Az este gyorsan leszállt
Beláttad végre, nem volt ez több
Mint egy ártatlan flört csupán
Ha a tűsarkam koppan, a férfiszív dobban
Nincs más, mire jobban vágyom én
A parfüm is robban, s egy szikra fellobban
Benned titokban, tudom én
Tudom én
Ha a tűsarkam koppan, a férfiszív dobban
Nincs más, mire jobban vágyom én
A parfüm is robban, s egy szikra fellobban
Benned titokban, tudom én
Előre tudtam, hogy mindig ez a vége
Sosincs folytatás
Eljön egy új nap egy új reménnyel
S vele egy más varázs
Észvesztő bókok és ábrándos csókok
Az óra körbejár
Megyek tovább, hisz utánad jön majd
Egy újabb állomás
Ha a tűsarkam koppan, a férfiszív dobban
Nincs más, mire jobban vágyom én
A parfüm is robban, s egy szikra fellobban
Benned titokban, tudom én
Tudom én
A GENGSZTERSZÍV MEGÁLL
Kihalt az utca, az éj leszállt,
Ködös, rideg és néma a táj.
A sikátor végén egy hang kószál –
Kövesd és elvisz, csak bízd magad rá.
Pár lövés dördül, s a csend felel,
A mesékben már rég nem hiszel.
Tudod jól, hogy vár rád egy hely,
Ahol a bűn benned is otthonra lel.
Vágd zsebre a múltat,
Ez a város szűk már és a hatalom izgat!
Nem az a fő, hogy ki voltál tegnap,
Csak a mának élj,
Mindegy, hogy mit hoz a holnap!
Magával ránt a zaj meg a zsongás,
Tiéd lesz minden, amire vártál.
Fel sem eszmélsz és vége már,
Kattan a zár és pörög a tár,
S a gengszterszív megáll…
Fülledt, zsúfolt és hangos a bár,
A színpadon most is egy régi dal száll.
Megtehetsz bármit, ma nincs szabály,
A sötétség fénye magába zár.
Rájössz lassan, ez egy más világ,
Lehet győzelem vagy egy nagy bukás.
Közel az utolsó felvonás,
Mert a sorsod úgyis szíven talál!
Vágd zsebre a múltat,
Ez a város szűk már és a hatalom izgat!
Nem az a fő, hogy ki voltál tegnap,
A mának élj,
Mindegy, hogy mit hoz a holnap!
Magával ránt a zaj meg a zsongás,
Tiéd lesz minden, amire vártál.
Fel sem eszmélsz és vége már,
Kattan a zár és pörög a tár,
S a gengszterszív megáll…
A gengszterszív megáll…
Vágd zsebre a múltat,
Ez a város szűk már és a hatalom izgat!
Nem az a fő, hogy ki voltál tegnap,
Csak a mának élj,
Mindegy, hogy mit hoz a holnap!
Magával ránt a zaj meg a zsongás,
Tiéd lesz minden, amire vártál.
Fel sem eszmélsz és vége már,
Kattan a zár és pörög a tár,
S a gengszterszív megáll…
A gengszterszív megáll…
A gengszterszív megáll…
LEPEREG LASSAN
Álruhák, feslett maszkok
Füstbe tűnő megunt arcok
Kalapok és vasalt ingek
Kemény, belül érző szívek
Mind-mind én vagyok
Az évek múlnak, de én mégsem változom
A dalok, a vágyak itt bent muzsikálnak
Lepereg lassan minden, mi voltam
És minden, ami lehettem volna
Gyere kedves, ülj ide mellém,
Éljük át együtt a múltat
Mondd el, mi bánt, mit érzel, meséld el
Látnod kell, ha a szemembe nézel
Ez így volt jó és szép
Nézd velem az életem filmjét
Könnyek, hazugságok
Százfelé tört fényes álmok
Elfeledett érintések
Sóhajok és kósza remények
Mind-mind én vagyok
Az évek múlnak, de én mégsem változom
A dalok, a vágyak itt bent muzsikálnak
Lepereg lassan minden, mi voltam
És minden, ami lehettem volna
Gyere kedves, ülj ide mellém,
Éljük át együtt a múltat
Mondd el, mi bánt, mit érzel, meséld el
Látnod kell, ha a szemembe nézel
Ez így volt jó és szép
Nézd velem az életem filmjét
Mit átéltem, még álomnak is szép
Bár a forgatókönyv nagy része
Nincs megírva még
És ha új szerepet kínál a végzet
Eljátszom, hisz ez az egy esélyem
Majd újra vált a filmkocka
És elsötétül a kép…
Gyere kedves, ülj ide mellém,
Éljük át együtt a múltat
Mondd el, mi bánt, mit érzel, meséld el
Látnod kell, ha a szemembe nézel
Ez így volt jó és szép
Nézd velem az életem filmjét
ARANYLÓ MÚLT
Megszűnik a tér és idő...
Belépsz egy misztikus világba,
Ahol rojtok libbennek
A zene ütemes ritmusára.
Üveggyöngyökön csillan
A pislákoló lámpafény
És zárt ajtók mögött
Folyik a pezsgő.
A varázslat a másnappal
Mégsem ér véget,
A bájos illúzió
Nepfelkelte után is folytatódik.
Cipősarkad koppanására
Ereidben lüktet a jazz,
És a járda csillogó
Táncparketté változik.
MR. KÉSŐN ÉRKEZETT
Az éjjel csendjét tétován a hajnal tépi szét
A luxusjárgány begördül, megjött 007
Astonból a legjobb, elegáns modor, hűvös báj
Végigmér és rendel, a flörthöz martini is dukál
Egy ital a bárpultnál, vagy inkább kettő
Jegesen izzó kék szempár
Lesben áll az őrült vágy
Megannyi szívrablásban él
Ezer titkos küldetés
A hősszerep lett a végzeted, de a világ nem a tiéd!
Fárasztó a sok ígéret
És untat a kémélet
Mr., ma is későn érkezett!
Szmokingzsebben a hotelkulcs, a holnap másé már
A fedősztori megnyerő, rabul ejt ez a pillantás
Az éjfél körénk hálót szőtt, velünk álarc mögé bújt
A sármod végleg legyőzött, innen többé nincs kiút
Új randevúra hív a szenvedély
A portán egy üzenet, várok rád
A penge élén még egy tánc
Megannyi szívrablásban él
Ezer titkos küldetés
A hősszerep lett a végzeted, de a világ nem a tiéd!
Fárasztó a sok ígéret
És untat a kémélet
Mr., ma is későn érkezett!
A számom még a régi, csupán a játszma lett most új
Szívemben az égő láng már réges-rég kihunyt
Nem kell könnyes búcsúcsók, ha karjaidba zársz
Örökös harcból nem lesz sírig tartó nagy románc
Ha újra nő a tét, pörög a rulett kerék
A célpont mától te lettél
A játék lassan véget ér!
Megannyi szívrablásban él
Ezer titkos küldetés
A hősszerep lett a végzeted, de a világ nem a tiéd!
Fárasztó a sok ígéret
És untat a kémélet
Mr., ooooh
Megint egy titkos küldetés
A hősszerep lett a végzeted, de a világ nem a tiéd!
Fárasztó a sok ígéret
És untat a kémélet
Mr., ma is későn érkezett!
MINDENKIBEN SZÓL A JAZZ
Fent a hold, nézd, a város éled!
Egy lázas éj, mi száz csodával és titkokkal ébreszt
Végig a körúton, a járdán és a villamoson
Mindenkiben szól a jazz
Táncparkett vár a tündöklő fényben
Az utca kövén a sarkad a ritmust üti éppen
Szíved is úgy dobog, játssza rá a dallamot
Hisz benned is ott szól a jazz
Csak körbenézel és látod
Mennyi színes kincset rejt a város
Mintha álmodnál
Forgatag, könnyed léptű mámor
Mindenkiben szól a jazz
Mindenkiben szól
Mindenkiben szól
Mindenkiben szól a jazz
Mindenkiben szól
Benned is ott szól
Ó, a jazz, a jazz, a jazz
Fent a hold, nézd, a város éled!
A körút mentén s az utcák mélyén a zene úgy éget
Andalítón hív a swing,
A banda nekünk játszik megint
Mindenkiben szól a jazz
Csak körbenézel és látod
Mennyi színes kincset rejt a város
Mintha álmodnál
Forgatag, könnyed léptű mámor
Mindenkiben szól a jazz
Mindenkiben szól
Mindenkiben szól
Mindenkiben szól a jazz
Mindenkiben szól
Benned is ott szól
Mindenkiben szól a jazz
HÍV AZ ARANYKOR
Még kilenc se’ múlt, a számon rúzs.
Csábít az éjjel, lángra gyújt,
Repít ódon falakon túl.
Kacér kis villa, holdvilág,
Ringó csípők, füstkarikák –
Szédít ezer szívdobbanás.
Csillámporba fulladt mulatság
Az égbolt fénylő szürke fátyolán…
Libbenő rojtok, lenge toll – hív az aranykor!
Széttáncolt bűnös flancos korty a múltunkból.
A varázsige lüktet benned: "Lépj a holdra fel!",
Számolj háromig Gastbyékkel!
Elkap a ritmus, a swing felráz,
Fülembe súgott vallomás.
A csend ma úri kegy csupán!
Éjszínű árnyak, ámítás,
Pezsgőben fürdő félvilág
Zuhan az élet dallamán.
Húzz még lapot, ha nálad van az ász!
A kristálycsillár lesz a körhintánk…
Libbenő rojtok, lenge toll – hív az aranykor!
Széttáncolt bűnös flancos korty a múltunkból.
A varázsige lüktet benned: "Lépj a holdra fel!",
Számolj háromig Gastbyékkel!
Lebegő tükör, száz szilánk,
Ezüstbe mártott délibáb –
Még tart az őrült látomás.
Gyorsul a tempó, meg nem áll,
Kábult iramban visz tovább,
Üzen a vágyak hajnalán.
Milliónyi csillag tűnik át
Álomittas percek lábnyomán…
Libbenő rojtok, lenge toll – hív az aranykor!
Széttáncolt bűnös flancos korty a múltunkból.
A varázsige lüktet benned: "Lépj a holdra fel!",
Számolj háromig Gastbyékkel!
Libbenő rojtok, lenge toll – hív az aranykor!
Széttáncolt bűnös flancos korty a múltunkból.
A varázsige lüktet benned: "Lépj a holdra fel!",
Számolj háromig…
Számolj háromig…
Számolj háromig Gatsbyékkel!
